Kísérlet a tengeri szén-dioxid eltávolítására kezdődik az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el Anglia déli partján, amelynek célja a tengervíz szén-dioxid-tartalmának csökkentése. A SeaCURE névre keresztelt kis kísérleti program a brit kormány finanszírozásával valósul meg, részeként a klímaváltozás elleni technológiák kutatásának és fejlesztésének. A klímatudósok széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amelyek a globális felmelegedés fő okai. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része annak is, hogy a már a légkörbe került gázokat is megpróbáljuk befogni.
A szén-dioxid megkötésével foglalkozó projektek általában vagy a kibocsátás forrásánál próbálják megfogni a gázokat, vagy a levegőből vonják ki őket. Azonban a SeaCURE projekt érdekessége, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a klímaváltozást okozó szén-dioxidot a tengervizből eltávolítani, hiszen a vízben lévő szén-dioxid koncentrációja magasabb, mint a levegőben. A projekt helyszínére a Weymouth Sealife Centre mögött lehet eljutni, ahol egy tábla figyelmeztet, hogy „Óvatosan: Moray angolnák harapnak”. Ez a figyelmeztetés is jelzi, hogy ez a forradalmi projekt miért került ide. A projekt egy csőből áll, amely a köves tengerpart alatt kanyarogva a La Manche csatornába vezet, és tengervizet szív fel, amit a parton dolgoznak fel.
A SeaCURE célja annak megvizsgálása, hogy a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben található szén-dioxid mennyiségének csökkentésére. A projekt a tengervizet feldolgozza, hogy eltávolítsa belőle a szén-dioxidot, mielőtt azt visszapumpálná a tengerbe, ahol a víz ismét fel tud szívni szén-dioxidot. A folyamat a tengervíz enyhe savas kezelésével kezdődik, amely elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz halmazállapotba kerüljön és a légkörbe kerüljön. Tom Bell professzor, a Plymouthi Tengerkutató Laboratórium munkatársa, aki a látogatásunk során kísér minket, mosolyogva mutatja be a „seawater stripper” nevű berendezést, egy nagy rozsdamentes acél tartályt, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő érintkezését.
A professzor elmagyarázza, hogy a savas víz felületének megnövelésével gyorsan tudják kihozni a szén-dioxidot. A keletkező szén-dioxidot elszívják és tömörítik, majd tárolásra előkészítik. A maradék alacsony szén-dioxid tartalmú tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék az előzőleg hozzáadott savat, mielőtt azt visszapumpálnák a tengerbe. A tengerbe való visszajuttatás után a víz ismét képes szén-dioxidot felszívni, így kis mértékben hozzájárul a szén-dioxid csökkentéséhez.
Bár léteznek már fejlettebb technológiák, amelyek közvetlenül a levegőből vonják ki a szén-dioxidot, Paul Halloran doktor, a SeaCURE projekt vezetője hangsúlyozza, hogy a tengervíz használatának előnyei is vannak. A tengervíz szén-dioxid tartalma körülbelül 150-szer nagyobb, mint a levegőé, de a tengervízből való szén-dioxid eltávolításának kihívásai is jelentősek. Jelenleg a kísérleti projekt évente mindössze 100 tonna szén-dioxidot távolít el, ami kevesebb, mint amit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát egy transzatlanti repülés során. Azonban a világ óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja. A kormányhoz benyújtott javaslatuk szerint a technológia potenciálisan évente 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására is képes lenne, ha a világ óceánjainak felszínén lévő víz 1%-át feldolgoznák.
A projekt finanszírozása 3 millió font, és része annak a 15 kísérleti projektnek, amelyet az Egyesült Királyság kormánya támogat a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztése érdekében. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy szerint a légkörből a szén-dioxid eltávolítása elengedhetetlen a nettó nulla kibocsátás eléréséhez. Az innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák kifejlesztésében, amelyek szükségesek a környezetvédelmi célok eléréséhez, miközben munkahelyeket teremtenek és elősegítik a gazdasági növekedést.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi történik, ha nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz kerül a tengerbe, és hogyan hat ez a tengeri élőlényekre. Weymouthban a víz csekély mennyiségben jut a tengerbe, ezért valószínűtlen, hogy bármilyen jelentős hatással lenne a környezetre. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója kutatja a projekt lehetséges hatásait, és laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlények alacsony szén-dioxid tartalmú vízre gyakorolt reakcióját. Azt mondja, hogy a tengeri organizmusok bizonyos folyamatokhoz szén-dioxidra támaszkodnak, és a korai eredmények azt mutatják, hogy a jelentős mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatással lehet a környezetre. A projekt sikeressége érdekében fontos, hogy ezeket a potenciális problémákat a kezdetektől figyelembe vegyék.
