Német bíróság elutasította a perui gazdálkodó mérföldkőnek számító klímaügyét
A német bíróság nemrégiben elutasította egy perui gazda, Saúl Luciano Lliuya által indított keresetet a RWE német energiaóriás ellen, amely döntésre sokan vártak. Az ügy középpontjában az állt, hogy Lliuya azt állította: a RWE globális szén-dioxid-kibocsátása hozzájárul a perui gleccserek olvadásához, ezzel veszélyeztetve Huaraz városát, ahol él, árvízveszéllyel. A gazda 17 ezer eurós (kb. 14 250 font) kártérítést követelt, amelyből árvízvédelmi projektet kívánt finanszírozni a város védelme érdekében. A Hamm városában található magasabb regionális bíróság szerdán azonban megakadályozta az ügy további folytatását, és kizárta a fellebbezéseket is, ezzel véget vetve Lliuya tíz éve tartó jogi harcának.
Az RWE képviselői hangsúlyozták, hogy a cég nem működik Peruban, és kérdéseket fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy miért éppen őket választották ki. A cég emellett utalt arra, hogy terveik között szerepel a szénalapú erőműveik fokozatos leállítása, és elkötelezték magukat a karbonsemlegesség mellett 2040-re. A bíróság döntése szerint azonban a bírálóbizottság megállapította, hogy az árvízveszély Lliuya ingatlanára nem volt eléggé magas ahhoz, hogy az ügy folytatódhasson. Mindazonáltal a klímaváltozással foglalkozó csoportok győzelemként értékelték, hogy a bíróság elismerte, hogy az energiaipari cégek felelősségre vonhatók a szén-dioxid-kibocsátásuk következményei miatt.
Bár Lliuya által követelt összeg viszonylag alacsony volt, az ügy nemcsak őt, hanem a klímaváltozás aktivistáit is megmozgatta, akik remélik, hogy ez precedenst teremt a hatalmas vállalatok felelősségre vonására. A 44 éves hegyi vezető és gazda elmondta, hogy azért indította a pert, mert saját szemével látta, hogy a hőmérséklet emelkedése következtében a Huaraz közelében található gleccserek olvadnak. Kiemelte, hogy a Palcacocha-tó, amely a város felett helyezkedik el, most négyszer annyi vizet tartalmaz, mint 2003-ban, és a helyi lakosok, mint ő, árvízveszéllyel néznek szembe, különösen akkor, ha jégtömbök leválnak a Palcacocha gleccserről, és a tóba zuhannak, ami túlcsordulást okozhat.
Lliuya azt állította, hogy az RWE kibocsátásai hozzájárulnak a perui hegyvidék hőmérsékletének emelkedéséhez, és követelte a német cégtől, hogy járuljon hozzá az árvízvédelmi rendszer kiépítéséhez. A gazda ugyanakkor megjegyezte, hogy a céget egy 2013-as adatbázis alapján választotta, amely a legnagyobb fosszilis tüzelőanyag-termelők történelmi kibocsátásait követte, és a RWE-t Európa egyik legnagyobb szennyezőjeként listázta. Az RWE-t a német bíróság 2015-ben egy alsóbb fokú bíróság már elutasította, arra hivatkozva, hogy egyetlen cég nem vonható felelősségre a klímaváltozás miatt. Ám 2017-ben Lliuya meglepetésre megnyerte fellebbezését, és a magasabb bíróság elismerte, hogy az ügynek van alapja, és lehetővé tette a további eljárást.
Lliuya ügyvédjei korábban érveltek amellett, hogy a RWE a globális szén-dioxid-kibocsátás 0,5%-áért felelős, és kártérítést követeltek a Huaraz árvízvédelmi rendszerének kiépítésének arányos részéért, amely összesen 3,5 millió dollárra rúg. A Germanwatch, egy környezetvédelmi civil szervezet, amely támogatta Lliuya ügyét, ünnepelte a bíróság döntését, mondván, hogy „jogi történelmet írtak”. A csoport kifejezte reményét, hogy a döntés pozitívan befolyásolhat hasonló ügyeket más országokban is. A bíróság döntése nemcsak Lliuya számára volt fontos, hanem egy szélesebb kontextusban is, mivel először erősítette meg, hogy a nagy kibocsátók német polgári jog alapján felelősségre vonhatók a klímaváltozás következményeiért, ezzel új utakat nyitva a környezetvédelmi aktivizmus számára.
